"Hogyan kell jól tanítani?" - erre a kérdésre nem lehet egy mondatban válaszolni. Egyetemi tanulmányaink során gyakorlatilag mindannyian erre keressük a választ. Nyilvánvaló, hogy minden embernek - még ha csak kis mértékben is - eltér a véleménye. Életünk során sokféle tanítási módszert tapasztalunk meg, aztán sokféléről olvasunk, sokfélét tanítanak nekünk. Figyelembe kell vennünk emellett a korosztályt, a társadalmi tényezőket, a saját kereteinket is, és ebből a végén a lehető legjobbat kihozni.
Általános iskolában és gimnáziumban én tulajdonképpen csak a frontális oktatással találkoztam. Különösebb bajom nem volt vele soha, sokszor előfordult, hogy elkalandoztam az óra alatt, nem tudtam egész nap figyelni, de nem merült fel bennem, hogy nem így kéne csinálni. Az egyetemen ezzel ellentétben folyamatosan azt hallhattuk, hogy tanítani differenciáltan kell, másfajta értékeléssel, projektmunkával, csopoortmunkával stb. Tulajdonképpen a szöges ellentétét hallottuk annak, mint amit tapaszttaltunk. Én inkább az arany középutat választanám, ennek az is az oka, hogy szerintem egy jól bejáratott és nmindenki száméra megszokott rendszert nem lehet nagyon drasztikusan megváltoztatni, hanem esetleg lassan, kis lépésekben haladva.
Mindenképpen probléma manapság a gyerekek túlterheltsége. Többször bebizonyosodott már, hogy egy fiatal diák nem tud napi 8 órát egy helyben ülni, figyelni és szorgalmasan jegyzetelni. Ezen a problémán segítene, ha az órák színesebbek lennének és nem folyamatos jegyzeteléssel telne az óra. Természetesen a csoportmunka illetve a páros munka, a projektmunkák, kiselőadások mind jó alternatíva. Az is egy jó kiindulási pont, hogy kevésbé legyen cél a lexikális tudás, "az életre készíítsük fel a gyerekeket". Ha matematikán, fizikán belül értelmezzük a kérdést, akkor pedig gondolkodni tanítsuk meg őket, ne pedig mechanikusan számolni, mint a robotok, képleteket behelyettesíteni stb.
Ezzel azonban szembenáll a követelményrendszer, és az, hogy minden diáknak célja bekerülni egy jó gimnáziumba vagy jó egyetemre, jól szerepelni a felvételin, jól szerepelni az érettségin. Amíg ezek a követelmények nem változnak legalább egy kicsit a tanítási módszereket se lehet nagyon az ellenkezőjére véltoztatni. Például a nyolcadikos matematika felvételi tipikusan olyan, ami a típusfeladatokat kéri számon, begyakorlással jól lehet teljesíteni rajta és nem a kreatívitáson, gondolkodáson van a hangsúly. Emellett pedig a matematika és a fizika pont olyan tantárgyak amelyyek "kötöttebbek", mint egy maagyaróra, és néha muszáj a frontális oktatás, a definíció pontos megértése és memorizálása, mert itt a precizitásnak is nagy szerepe van.
Az értékelés egy nehéz kérdés, de én hiszek abban, hogy szükség van rá, hogy legyen valami egységes értékelési rendszer, ami keretet ad, és minden tanulóra vonatkozik. Lehet rajta finomítani, figyelembe venni, hogy különböző képességűek a diákok. A felelés kérdését is újra lehet gondolni, hogy mennyire van jótékony hatással a gyerkekre a stressz, de véleményem szerint ha az órán barátságos légkört tudunk teremteni, már az is enyhíti a stresszt, illetve kivitelezhetőnek tartom a csoportos felelés ötletét. Dolgozatokra szerintem mindenképpen szükség van. Ezen kívül én a saját óráimat mindig úgy képzeltem el, hogy minden óra elején az előző órai anyagból ismétlő röpdolgozat/felelés/villámkérdések lennének. de ez csak pirospontokért. Ezt azért tartom fontosnak, mert ezalatt újra "visszarázódnának" az adott tantárgy témájába, és felelevenítenék az eddig tanultakat, amelyek a követekző órákon is fontos szerepet fognak játszani.
A technika fejlődése pedig remek lehetőséget kínál arra, hogy az órát változatosabbá, színesebbé, motiválóbbá tegyük. Az okostelefonok korában a diákoknak is jobban fognak tetszeni úgy a törtek és az elektromosság, ha online teszteket tölthetnek ki, szimulációkat láthatnak, videókat nézhetnek, kutatómunkát végezhetnek, vagy társaikkal verseny keretében mérhetik össze tudásukat. Biztosan használnék különböző alkalmazásokat az óráimon, de vannak esetek, amikor ezek csak megnehezítik a tanulást, de az esetek nagy többségében nagyon hasznosak.
Összességében azt tudom elmondani, hogy a a legfőőb cél a változatosság és a "belefásulás" elkerülése lenne. Ha egy tanár rajongással beszél a saját tantárgyáról az mindenképpen motiváló lehet a diákok számára. Ahhoz, hogy a tananyag jól megragadjon a tanulók emlékezetében illetve, hogy a tantárgy felkeltse az érdeklődésüket a sokszínűség kulcsfontosságú. Ha különböző módon, különböző eszközök segítségével is körbejárunk egy adott témát, sokkal hatásosabb lesz. Mind a frontális oktatást, mind a lazább játszva gondolkozós órákat el tudom képzelni egyazon óra/osztály/tantárgy esetében.
